Tegnap nagy duzzogva kimentem a Szigetre, hogy akkor is futok. 1 vagy 2 kört (azaz 5.3 vagy 11.6 km-t, a vidéki olvasók kedvéért), amennyi jólesik. Az első kör háromnegyedénél éreztem, hogy semennyi nem esik jól. És tökre bepöccentem, hogy a faszkivan már, hogy ennyire nem megy, és szúr az oldalam, és jóvan akkor legyen egy kör, de akkor meghúzom a végét és dögöljek meg. Na és meghúztam, és elmúlt a szúrás, és gondoltam, akkor futok még párszáz métert, meg ugyanannyit vissza. Na és ebből lett még egy, teljesen gondtalan és majdhogynem élvezetes kör. A végén még pluszban elsétáltam a kútig, lenyújtottam, és elégedetten hazamentem.

Ma pedig bicajjal jöttem dolgozni, és eltévedtem, mert egy új útvonalat próbáltam, így 13,5 helyett 17 km-t tekertem. És még haza is kell tekerni. Szóval a héten igazán nem szarral gurigázom a sportolás terén. És alig fáj valamim.