Tudjátok, az edzőtermi kondigépeken vannak azok a kis piktogramok, hogy melyik gép melyik izomcsoportot erősíti. Szürke alak, stilizált izmokkal, és pirosak a gép által dolgoztatható izomcsoportok. 

Na most, ha a wakeboard egy kondigép lenne, akkor a piktogram hozzá úgy nézne ki, hogy egy full piros felsőtest (bicepsz, tricepsz, has, az összes hátizom, váll, oldal (?)), és akkor még pirosítsuk be a derekat és a combfeszítő és hajlító izmokat is. 

Ebből talán kitalálható, hogy tegnap megejtettem az év első wakeboardozását, és most mindenem-de-mindenem fáj. Szerintem ez egy szuperkomplex, szuperegészséges és szuperadrenalinképző sport, amitől szálkás lesz a test, erősödnek a mélyizmok, és kibaszott menő is. Már amikor továbblép az ember azon a szinten, hogy lefejeli a vizet az első méteren, majd próbál gyorsan-de-méltóságteljesen kievickélni, hogy a mögötte jövő le ne vágja a fejét. (Túlzok, fejet nem vágnak le sosem, mert nagyon odafigyelnek a srácok.)

Na és tegnap Barátnőm is jött, akit még sosem láttam élőben csúszni, így tegnap sem, mivel én tanuló órán megyek (25 km/h), ő pedig azt élvezhetetlenül lassúnak találja, mert ő már egész pró (30 km/h-s pályán repeszt, állítólag). 

Na de amellett, hogy fotón láttam ugratni, ami gondolom, nem photoshoppal készült, tegnap mondott 2 olyan apró technikai tanácsot, ami megváltoztatta az életem komolyabban segített, hogy sokkal jobban tudjak menni, kevésbé fáradjak el, és jobban tudjak figyelni az élvezetre. Ezeket most nem részletezem, mert az valszeg még az imprós posztoknál is unalmasabb lenne.

Szóval nagy élmény volt tegnap, és sokat szeretnék csúszni a nyáron. 

Hátha nem fogom pirosnak érezni az összes létező izmom egy idő után.