Tegnap lehánytam a fehér szőrös papucsomat. Epres margaritával.
Én már el is felejtettem, hogy ez az az érzés, ami miatt nem szabad sokat inni. Amikor annyira rosszul vagy, hogy nem tudod, hogy ülj, feküdj, hányj, menj levegőre, próbálj enni, vagy szard le az egészet és csak próbáld kivárni. És ott az örök kérdés, hogy miért. Meg hát ennyi idősen már lehetne ezt kulturáltabban. Főleg hogy a másnap után van harmadnap is, mire kiheveri az ember.
Na de óráról órára javulok, már ettem szendvicset, és elkezdtem dolgozni is. Most hátha megint 10 évre megtanultam.