Az úgy volt, hogy még otthon a tv-ben ment a G.I. Jane, és amikor az a rész volt, hogy Demi Moore lenge öltözetben gyúr, eszembe jutott, hogy én ezt a filmet először gyerekkoromban, egy balatoni kertmoziban láttam. Ugyanez volt a Das Boot című nyomasztó, gyerekeknek egyáltalán nem való filmmel, amiről aztán sietve hazavittek anno a szüleim. Kertmozi esetén, egy akkor még kevéssé fejlett balatoni településen nem annyira volt lehetőség a tudatos filmválasztásra - azt néztük, ami megy (utána olvasni is nehéz lett volna), aztán ha szar volt, akkor hazasétáltunk. 

Na ezt mind elmeséltem Barátnőmnek, aki ezért (vagy lehet, hogy ettől függetlenül) meglepiben elvitt ugyanabba a kertmoziba tegnap este, a Kedvencek titkos életére, és azt mondanám, hesteg fíling hesteg fless, de tényleg, egyrészt a nosztalgia miatt, de igazából nem csak, hanem mert az üzemeltető néni úgy viselkedett, mint a házigazda, aki áthív dévédézni (de nem az a fajta, aki össze akar veled jönni), osztogatta a párnákat, takarókat, kérdezgette az embereket, hogy rendben van-e minden, röviden tulajdonosi szemléletet tanúsított, és képzeljétek, már van hátul is hangfal, így az is hall, aki hátul ül, és valahol érthetetlen, hogy mindenkinek van a nyaralóban videokazetta gyűjteménye laptopja és mobilnetje,  és mégis fogja a pokrócot és kiül ezerér' a sötétbe filmet nézni. Közösségi élmény. És ne írjuk le a mai, folyton internetező fiatalokat. 

A film nagyon cuki, én sokat nevettem, pedig nem is voltam beginázva.