Hű, tegnap annyira, de annyira jó volt momentánozni, és erősödött a gyanúm, hogy nagyon jó lehet improvizációs játékokat játszani, igazából nem is könnyű, de ha az lenne, nem lenne olyan érdekes. Hogy miket játszunk? Egy egyszerű példa tegnapról: mondj egy mondatot valakinek, amiből kiderül, hogy ő kicsoda, és ő válaszoljon neked erre, már a kijelölt karakterből, úgy, hogy megtudd, te ki vagy. Például: „Adjon 2 doboz arany Marlborót meg egy öngyújtót!” Hallom a mondatot, és ebből rájövök, hogy trafikos kisasszony vagyok. Úgy döntök, ő egy vén dohányos kéjenc bácsi, és azt mondom neki: „Maga vén playboy, kinek akar villantani az arany Marlboróval, a maga korában?” És ezzel kész is a feladat. Csinálhattam volna belőle tini dohányzó fiút, vagy akárkit, aki épp eszembe jutott. Igazán csodálatos, nem?