Legyőztem a cinket.

Úgy történt, hogy kolléganőm internetes cikket mutatott róla, hogy azok a nők, akik a menstruáció előtt 4-5 nappal elkezdenek nagy mennyiségű (napi 1-2x 30 mg) cinket szedni, azoknak olyan „tünetmentes” lesz a menstruációjuk, hogy nem fáj a hasuk, lerövidül pár napot, és nem lesz Niagara-szerű spriccelés sem (elnézést), és ez már-már ijesztő, mert az összes tesztalany folyton bepánikol, hogy tuti terhes. Persze azért örülnek, hogy „azokon a napokon” is mehetnek salsa-tanfolyamra fehér sztreccsnadrágban, ahogy a reklám is mutatja.

Na de a lényeg, hogy én a hasgörcstől fetrengős táborba tartozom, ezért boldogan belevágtam a kísérletbe. Tény, hogy van hatása, csak pont az ellenkező: 2 nappal hamarabb jött (sosem szokott), és a legdurvább hosszantartó görcs kíséri, plusz a pulzusom óránként 2. Úgyhogy simán legyőztem a cinket.

Mondjuk fura ez az ájulás közeli állapot, mintha egész nap aludnék, nézegetek jobbra-balra, kellemes fátyol van mindenen. Ideje lenne megtanulni élvezni ezt az állapotot. Lehet, hogy ezt üzeni nekem a cink. Vagy csak cinkel.

És persze kinek a cink, kinek a cinke. (Lehet, hogy félreolvastam valamit a cikkben?)