Az történt, hogy ma majdnem elütöttek. Nem csak úgy, ahogy szokták mondani, hogy majdnem elütött ez a köcsög, hanem frankón majdnem el lettem ütve. Egy mélygarázsban történt, ahol szabályosan közlekedtem, a csávó meg pont arra kanyarodott, és konkrétan a gázra lépett és rám húzta a kormányt, aztán csikorogva satufékezett. Pár centi volt közöttünk. Az a durva, hogy eleve megijedtem, de aztán ránéztem a sofőr arcára, és még jobban megijedtem, mert halálra volt rémülve. Utána mások is kérdezgették, jól vagyok-e, ettől végképp besokkoltam. Faszom. Hisztérikus állapotban voltam kicsit, és így mentem be a Sparba, ahol az események hatása alatt kissé túlvásároltam magam, de ahhoz képest, utólag nézve, egész összeszedett voltam. Például egész jó bort vettem.

További érdekesség a mai napban, hogy megfigyeltem: nem biztos, hogy mindig annyira érdemes takarítani. Például láttam itthon a plafonon egy klassz, kiterjedt pókhálót, és benne csücsült a rabul ejtett molylepke. Gyönyörű ökoszisztéma, nem hiszem, hogy be kéne avatkoznom. A hangyák pedig majd elmosogatnak. Látom rajtuk a szándékot.