Na hát őrülten rám szakadtak a hétköznapok. A munka is sok lett, ami kicsit jó is, mert legalább értelmesebbnek érzem az életem, meg rossz is, mert bármennyire érdekes is a munka, sokkal kellemesebb nemdolgozni.

Persze lehetne a hivatásom a hobbim, de hagyjuk is ezt.

Ma még visszamegyünk hétvégére a Balatonra, hogy ugorjak egy utolsó bombát idén (bár ki tudja, mennyire lesz forró a szeptember). Aztán jövő héten imprótábor, ami miatt szuperizgatott vagyok, mert nem tudom, mire számítsak (nem ismerem a szervező társulatot).

Sok volt a  forróságból, de tartson soká a nyár. Én sem tudom, mi lenne az ideális. Szerencsére nem is releváns a jövő időjárása szempontjából, hogy én mit tartok ideálisnak.