3.

chillag

Fű-fa

2017. április 28. - chillog

Lassan ketyeg a nap. Nincs bennem a szokásos, hosszú hétvégéket megelőző eufória. Talán mert a 4 napos húsvét után ez a 3 nap nem olyan extra. Valamint, a hétköznapok nem eléggé szarok ahhoz, hogy túlpörögjem a hétvége gondolatát. 1st world problem.

Az igazi nyomor szerintem az időjárás, azon belül a folyamatos fronthatás miatt van. Mintha egy fazékban lenne a fejem egész nap. Ráadásul ma kurvára futnom kéne, mert közeleg az Ultrabalaton, ahol egymilliót kell majd futnom. És ne gondoljátok, hogy áh egy edzés, azt mérnem hagyja ki, ha ennyire nem akar ma futni, mert már már azon a ponton vagyok, hogy minden kihagyható edzést kihagytam. Gyakorlatilag nem futok. Felelőtlenség.

Az örömhír viszont, hogy kibújt a fű a kertünkben! Egyelőre úgy néz ki, mint egy lábszár, amit 3 hete borotváltak, tehát szőrnek hosszú és sűrű, fűnek viszont rövid és ritka, na de ez az élet rendje. Semmilyen fű nem kezdi sűrűn és hosszún. Vagyis az valszeg nem fű, hanem mondjuk gaz.

 

 

Nehéz

2017. április 25. - chillog

Durva tapasztalás, amikor valakinek a viselkedésével kapcsolatban megfogalmazol egy korrekt, objektív kritikát, és azt kapod vissza, hogy most nehéz neki, mert rákos. Hülye érzés, egyrészt mert nem ismerem jól, viszont egy közösségben vagyunk, aminek ő leszarja a normáit/szabályait. Másrészt pedig hülye érzés, mert ő az az ember, akinek mindig van valami baja, állítólag évek óta sír mindig valamiért, és ő az örök áldozat, és többek szerint is gyanús, hogy nem teljesen biztos, hogy igaz, hogy rákos. Lelkifurdim van, egyrészt mert nem akarok basztatni egy rákos embert ennél sokkal kevésbé fontos dolgokkal, másrészt a kétely miatt. Nehéz.

Olvastam tegnap

2017. április 23. - chillog

Azt már szerintem mondtam nektek, hogy az egyik csoda, ami néha meg is történik velem, nem más, mint amikor úgy beránt egy könyv, hogy szó szerint nem bírom letenni. Tegnap is ez történt. Este fél 10 körül vettem a kezembe az Az ördög tartja a gyertyát című könyvet, és addig nem is aludtam, amíg a végére nem értem. Ez éjjel fél 3 körül lehetett, mert szerencsére elég gyorsan olvasok, ha érdekel, amit a kezemben tartok. (Ha nem érdekel, akkor baromi lassan.) Ez egy skandináv krimi, és kurvajól van szerkesztve, jól van fordítva (magyarosabb, mint ez a szenvedő szerkezet, amit én tettem ebbe a mondatba), és nagyon ügyes karakter építések vannak benne. Tökre egyben van. Kicsit beteg (kb. mint egy Gyilkos elmék epizód), és nagyon izgi. Olvassátok el, ha van egy fél szabad éjszakátok. Ahogy barátnőm mondta: pont addig tart, mint egy buli, csak nincs másnaposság és kínos élmények.

Komfortzóna

2017. április 21. - chillog

Az Impróklub úgy működik, mintha érett felnőtt emberek önszerveződése lenne, némi külső segítséggel. Ez azzal is jár, hogy magunkat képezzük, azaz az órák legalább felét egymásnak tartjuk úgy, hogy mindenki bevállal trimeszterenként kb. 1 alkalmat, másodmagával. (Kivéve azok az emberek, akik úgy érzik, nekik nem kell vállalni ilyet. Kényszeríteni nem lehet senkit.)

Na és ezek alapján az elmúlt órát én tartottam, másodmagammal. Egy tök izgi könyv volt az apropója, amit mindketten nemrég olvastunk. Ezt egy amerikai impróguru írta, és kb. letehetetlen, egyrészt mert érdekes, másrészt mert nagyon jó a stílusa, és persze kinyitja erősen a horizontot, mert Amerikában kicsit máshogy nyomják ezt az impró dolgot, mások a nagyságrendek. Pl. van olyan fejezet külön a könyvben, hogy "Auditioning", és leírja benne, hogy hogyan érdemes meghallgatásokra járni, egészen konkrét tanácsokat adva (pl. a túl rövid, mikiegeres nyakkendőt, meg egyéb "humoros" ruházatot ne eröltessük). Meg hogy nézzünk ki ugyanúgy élőben, mint a bemutatkozó videón, mert ebből szokott kavarás lenni. (WTF, bemutatkozó videó? Másik bolygó.)

Szóval ennek a könyvnek a szellemiségét, nézőpontját próbáltuk átadni a többieknek, ami egy kicsit (bár nem nagyon) más, mint ami alapján eddig dolgoztunk. Mesterünk annyit üzent nekünk az óra előtt (ő ajánlotta a könyvet): "szelid türelmet kívánok az ellenálláshoz", ami nem adott túl nagy önbizalom löketet, meg amúgy is komfortzónán kívüli nekem a tanári szerepkör. Például azon is izgultam, hogy ne adjam át a gyeplőt túlságosan a társamnak (aki egyébként tanár), mert nekem az az egyszerűbb.

Az óra (ami amúgy 3 órás) rendkívül kimerített, de a végén pozitív visszajelzéseket kaptunk. Mondták, hogy tartsuk mi a következőt is, ami szerintem abszolút bók. Mondjuk nem tartjuk, mert egyrészt azt tanár fogja tartani, másrészt elég sok idő volt felkészülni, és minden héten nem tudok erre ennyi időt szánni, de ez akkor is jól esett.

Azért is tökjó ez az impróklub, mert számtalan dologban lehet fejlődni, ha akar az ember. Például ez a tanítás, info-átadás rávezetéssel és gyakorlással, még biztosan jól fog jönni.

Ja és nemsokára lesz megint előadásunk, ami egy újabb ökölcsapás, ami kimozdít a komfortzónámból. Tökre várom, de nem azért, mert minden jó, ami kimozdít. Például nem szeretnék szertornázni soha. Pedig abban igazán béna vagyok.

Ha még egyszer leírom, hogy "komfortzóna", valaki paskoljon arcon.

A nemzeti konzultáció és a gifek

2017. április 19. - chillog

Ma reggel megkaptam postán a nemzeti konzultáció kérdőívet, és ismételten felbasztam magam a kérdések (és válaszok) végtelen cinikus hazug mivoltán. (Fasszal telerajzolást és visszaküldést fontolgatok.) Aztán láttam, hogy frissült a Whatsapp applikáció, és végre lehet ezen is gifeket küldeni. Szinte helyre is állt a belső békém (nem). Na de legalább esik a hó.

Húsvéti ásás

2017. április 18. - chillog

Ha becsukom a szemem, földes fűcsomókat látok magam előtt. És egy ásót, felülnézetből.

A hosszú hétvégére azt terveztük, hogy rendbe tesszük a kertet. Ez picsa egyszerű, bérlünk egy rotációs kapát, az erős unokatestvér végigtolja (idézem reggel 9 órás mondatát: "délig megleszünk"), majd elszórjuk a fűmagot és várjuk a golfpálya minőségű gyepet.

Na hát ez persze pont nem így lett. Az első gépi kapavágás után kiderült, hogy kemény a föld/gyenge a kapa, és elő kell ásni kézzel az egészet. 200 m2-nyi agyagos földdel álltunk szemben, és voltunk rá egy csomóan, és persze nem adtuk fel, ill. engem beszippantott valami fura megszállott kényszeresség, hogy gyakorlatilag képtelen voltam abbahagyni az ásást, és hallottam, ahogy mondják mögöttem, hogy "vegyétek el tőle az ásót, mert holnap nem fog tudni megmozdulni", de nem bírtam elereszteni, mert tökre zavart, hogy más (pl. a 70 éves szüleim) szenvednek miattam, miattunk, a mi kertünk miatt. Persze ez fasság, örömmel segített mindenki, mindkét familia. Rengeteg kaját csináltak, ástak, gereblyéztek, mindent, amit kellett. A 90 éves nagymamám egyik kezében bot, a másikban seprű volt. Ő sem bírt a fenekén maradni. A 3 éves unokaöcsém pedig sajátos motivációs rendszert épített ki: ha valaki leült 5 percre pihenni, odament és rákérdezett: "te miért nem dolgozol?"

Na de befejeztük a munkálatokat, elvetettük a fűmagot, és most kicsit örülünk, hogy sok eső lesz. Az irodában is én vagyok az egyetlen, aki nem bánja, hogy itt van. A többiek pihentek, utaztak meg ilyenek. Én meg most pihenek.

Füvezünk

2017. április 13. - chillog

Ma intim közelségbe kerülünk a rotációs kapával. Illetve az egész hétvégén ez lesz, meg füvezés (nem úgy, hanem fűmag vetés), meg kertbuzizás. Jönnek többen segíteni, és szuper hatékonynak kell lenni, mert én a további hétvégéken már inkább élvezni szeretném a kertet, mint kapargatni. Bár megtudtam (a kezdő kertésznek minden info új), hogy vannak virághagymák, amiket most kell elültetni. Például liliom és kardvirág. Azért azok elég menő cuccok, szóval nincs kizárva, hogy fektetek ebbe némi energiát.

Kellemes húsvéti ünnepeket!

Cukorsüvegfenyő

2017. április 10. - chillog

Noshát, szomorú és nehéz volt a hétvége, mert a Terv egyelőre nem valósul meg, és továbbra sem mondom el, miről van szó (babonából), de nem egyszerű az élet, és már gyanús lehetett volna, hogy minden annyira fasza, és nem fogok Alec Baldwin-karakter maradni a Jóbarátokból (aki mindennek rohadtul örül), mert ez nem reális. Biztos köll a szenvedés, hogy aztán még jobb legyen, meg ilyenek. Hüpp. (Más szóval fasz picsa kurva).

Na de ami jó, hogy vettünk cukorsüvegfenyőket, és el is ültettük őket, és iszonyú szépek és zöldek és egészségesek, és olyan kibaszott jó kertünk lesz, hogy ihaj. Már amennyiben sikerül kölcsönkérni/kölcsönözni rotációs kapát jövő szombatra. A Bauhausban elvileg lehetne bérelni, csak előre egyeztetett időpontban nem, szóval bekaphatják. Nem ingyen akarjuk persze, csak legyen. Tippeket kommentben elfogadok, vagy az iksz.chill@gmail.com email címre.

Tüntetni is voltunk, ami azért volt jó, mert lelkifurdim lett volna, ha nem megyek. A pride felvonulással szoktam így lenni. Meg persze ilyenkor tök reményteli a hangulat, bár igazából nem várok csodát.

Íme a cukorsüvegfenyő (és persze boldog karácsonyt):

cukorsuveg_fenyo_1.jpg

A Terv

2017. április 05. - chillog

Olyan izgi dolgok vannak, amikről még nem akarok itt beszélni, de nem bírom ki, hogy el ne spoilerezzem, mert nagyon foglalkoztatnak. Mármint annyi a spoiler, hogy egyáltalán vannak ilyen dolgok. Mindent megváltoztat pedig, ha sikerül a terv. Már ettől boldog vagyok. Persze ha nem sikerül, szomi leszek. Na de lécci drukkoljatok így is, ennyi infóval rendelkezve. És bocs, hogy ilyen idegesítő vagyok.

süti beállítások módosítása