Fucking hero vagyok, elmentem ma vért adni. Sokadszor voltam, de mégis izgultam, nem is tudom miért, nyilván a szúrás okozta fájdalom nem kívánatos, meg a para, hogy utána rosszul leszek, bár eddig sosem lettem rosszul. Ráadásul mindenki kibaszott kedves, ami az állami egészségügyben nem mindig…

Időnként elkap a gondolatmenet, miszerint nem vagyok elég ambiciózus, nem tartok eléggé valahová, és míg másoknak vannak olyan céljaik, hogy nyomot hagyjanak a világban, meg jól látható értéket teremtsenek, nekem kb. annyi, hogy legyek jól, közben ne unatkozzak, szeressenek, és harmónia legyen…