Időnként elkap a gondolatmenet, miszerint nem vagyok elég ambiciózus, nem tartok eléggé valahová, és míg másoknak vannak olyan céljaik, hogy nyomot hagyjanak a világban, meg jól látható értéket teremtsenek, nekem kb. annyi, hogy legyek jól, közben ne unatkozzak, szeressenek, és harmónia legyen körülöttem. (Persze mindig konkrét találkozások, impulzusok váltják ki belőlem ezt.) Aztán rájövök, hogy nem akkora a különbség, csak ez egyik „facebookos”, kirakatos megfogalmazása ugyanennek. Meg a részemről némi kishitűség és önbizalom hiány –ez jelenti a „hidat” a két világ között.

Nem tudom, mi a jó irány: törekedni a fejlődésre, az életfilozófiám „facebookos” megfogalmazására, hogy csökkentsem az ebből néha óhatatlanul is fakadó frusztrációmat, vagy pedig úszni tovább kicsit árral szemben, az önelfogadás hullámzó gyerekmedencéjében.

Tulajdonképpen most éppen szórakoztat ez a kérdéskör, és tényleg mintha egyre bölcsebb lennék, ahogy öregszem. A végére pontosan tudni fogom, mit, hogy kellett volna.