Nna, voltam állásinterjún Bécsben.

Nem tudom, mit gondoljak. Úgy kezdődött, hogy a recepción a kezembe nyomtak egy 4 oldalas, fényes papírra nyomtatott kérdőívet, hogy azon nyomban töltsem ki. Ilyenek voltak rajta, hogy házastárs neve, címe, gyerekek neve, születési éve, dohányzom-e, van-e betegségem, mennyit keresek most, mennyi volt a legutóbbi bónusz, amit kaptam, miért akarok ide jönni, éltem-e már külföldön, stb. Ez volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy nem feltétlen akarok én ott dolgozni.

Aztán meg tök hamar lezavarták, fél óra volt maga a beszélgetés, és én nagyon keveset tudtam meg róluk. Nem is konkrét információkat (bár azokkal sem bombáztak), hanem összességében, nem tudom, mi alapján tudnék dönteni. Igaz, lesz még egy kör (ha lesz), meg persze a végén majd pénz beszél. De valahogy valami nem stimmelt, annak ellenére, hogy szerintem jól megoldottam minden kérdést. Szóval nem lepődnék meg, ha nem jutnék tovább. Vagy csak egyszerűen fura, mufurc picsák ezek. Azzal sem vagyok előrébb.