3.

Lehet, hogy ebben a bejegyzésben is van pár szó az impróról.

2019. február 14. - chillog

Incselkedik a tavasz. Nem tudok rá jobb kifejezést. Egyelőre próbálom nem elhinni, hogy 5-kor nincs sötét, meg hogy nem kell behúzni a nyakat a lapockák közé. A hagymás virágok kidugták a csücsküket, van pár milliméter nárcisz, krókusz és tulipán is. Nagyon remélem, hogy nem lesz rossz végük. Persze gyanús az egész, hogy jön még kutyára dér, vagymi, nem tudom, ezt azt jelenti-e, ami ide illik.

Ami még csoda, az persze mi más, mint az impró. Volt egy háromfős előadásunk, ami szuper kihívás, mivel hárman vagyunk végig a 30-35 percben. A technikai tudásunk ott tart, ahol ennyi év impró után tarthat (és persze a hármunké nem is egyforma, lévén a másik két pajtás jóval többet foglalkozik az impróval, mint én), ami viszont feljebb emelte ezt a dolgot, az a hármunk közti bizalom és szeretet, ami miatt nagyon jól működött az egész, és jó dolgot csináltunk, és a próbafolyamatokat is belevéve egy hihetetlenül csodás élmény volt, pedig nagyon féltem tőle. Boldoggá tesz ez a dolog, na.

Az impró mellékhatása pedig, hogy kiment a derekam, mert ész nélkül, ordítozva ugrándoztam meg fetrengtem bemelegítés nélkül (!). Tegnap visszatette a csontkovács a kimozdult csigolyát, ez pedig olyan dolog, amit ne próbáljatok ki otthon.

Készülünk a következő előadásra, meleg téma lesz, ez már volt egyszer, szóval kevésbé félek. Jó lenne egyáltalán nem félni, bár akkor nem lenne ilyen mértékű az eufória sem.

Még az is van, hogy elolvastam Michael Ende Momo című könyvét, és az is nagyon boldoggá tett.

2019

2019. január 03. - chillog

Na hát lement a téliszünet, meg igazából az egész év. A szünet jó volt, a végére teljes szétcsúszással, délben keléssel stb, amiből a visszaállás több mint kellemetlen.

Volt ezer családozás, meg otthon döglés, kirándulás a kutyával, meg a szokásos Harmincadikai Leszbikus Előszilveszter, ami nélkül tényleg nem lehetne befejezni az évet, és ami tulképp vicces, mert van sok ismerős, akinek jelentős részével nem is akarok találkozni. De persze olyanok is vannak, akiknek örülök, és akkor ez így ki is egyenlíti egymást.

Amúgy a koránkelés miatt depressziót leszámítva, egyáltalán nem bánom, hogy elkezdődött ez az év. Sok minden van, ami elé boldog várakozással tekintek, például nagyon izgi imprós projektek, meg utazások, meg mindenféle, és persze napról napra közelebb kerül a tavasz (bár még mindig szánalmasan messze van).

A kutyával tökre összenőttünk, konkrétan hiányzik napközben. A kis rohadék.

Esküszöm az ellenzék éledezésétől is jobb a kedvem.

Improhappiness

2018. december 03. - chillog

Ha lenne "a világ legálmosabb embere" díj, amit ebben a pillanatban osztanának, akkor szerintem én kapnám.

Ami jó ebben, hogy az álmosságommal vetekedik a boldogságom is, és kicsit összefügg ez a két dolog. Azért vagyok álmos, mert a tegnapi nap hosszú volt és különleges.

Részt vettem életem első olyan impró előadásán játszóként, ami egy, nekem nagyon fontos  témáról szólt, és ahová olyan nézők jöttek, akiknek vélhetően tényleg fontos ez a téma, és pénzt adtak ki azért, hogy megnézzék, hogyan dolgozzuk fel ezt a témát, és kapni szerettek volna tőlünk valamit. Az előadás neve Meleg helyzetek volt, ami egy kedves és zseniális imprós barátom fejéből pattant ki, és az LMBTQ témakört dolgoztuk fel.

Nagyon más élmény volt, hogy nem az van, hogy eljön anyukám, meg a barátaim, és igazából mindegy, hogy sikerül (jó persze, sosem mindegy), hanem volt tétje, és fontos volt a hiteles, releváns megközelítés. Emiatt elmondhatatlanul izgultam, már előző nap délutántól környékezett a rosszullét, de aztán, ahogy közeledett az előadás, átment ez egy jófajta izgalomba, szürreális, de egyáltalán nem rossz érzésekbe. A többieken kb. ugyanezt láttam, és nagyon meghitt dolog volt előtte a várakozás.

Az előadás pedig igen jól sikerült. Nagyon büszke vagyok erre az egészre, meg arra, hogy részt vehettem benne, és megálltam a helyem, illetve élveztem is.

Mindez teljesen érthetetlen, mert nekem is (mint az emberiség nagy részének) ősi félelmem, hogy egyszerre sokan néznek. Visszafogott is vagyok. És valahogy mégis működik és csodás az egész.  

Kuty

2018. november 28. - chillog

A kiskutyával problémák merültek fel még a nyáron, leginkább az, hogy kisgyerekekre morgott és utánuk is kapott. Nem gyakran fordult ez elő (talán 2-szer), de úgy gondoljuk, hogy nyilván egyszer is sok lenne, ha megharapna egy gyereket.

Szerencsére erre nem került sor, de eléggé megijedtünk, így elvittük őt 2 kutyatrénerhez is. Mindketten, egymástól függetlenül azt mondák, hogy feszült, alapvetően kicsit ideges a kutya, biztosan az előélete miatt, és hogy nem ártana segíteni neki feldolgozni ezeket a feszültségeket.

Úgyhogy rendszeres látogaói lettünk az egyik (a szimpibb) kutyatrénernek. Egyre több a feladat, és a kiskutya elképesztően lelkes, és gyorsan is tanul. Amikor tudja, hogy feladat lesz (amiért természetesen kaját kap - sőt, egy ideje minden falatért, amit eddig ingyen kapott, meg kell dolgoznia), annyira bezsong, hogy még az utasítás kimondása előtt elkezdi csinálni, amik szerinte felmerülhetnek mint teendők. Tehát ül, fekszik, lábhoz jön stb, és ezt váltogatja gyors egymásutánban. És közben néz, hogy "na? eltaláltam? adsz enni?" Borzalmasan aranyos, elképesztően imádjuk. Még nagyon az elején vagyunk, és értem, hogy elméletileg így lesz engedelmes, és neki az jó, mert ha tudja, mi a dolga és ki a főnök, akkor nem lesz feszült (ergo nem fog gyerekeket riogatni), de azt még nem látom pontosan, hogy ez mikorra és hogyan fog megtörténni.

Még csak pár hete csináljuk teljes fordulatszámon, és már úgy tűnik, jobban kötődik, többet bújik, szóval szerintem jó úton vagyunk.

Nosztalgia a nyárról

2018. november 22. - chillog

Olyan jó volt a nyaralás. Nem tudom, segítek-e magamon, ha ezen flashelek, vagy csak még mélyebbre kerülök az őszi nyomorban. Lehetetlen ez az időjárás. Folyton csak aludnék meg sorozatot néznék, de ha ezt teszem, akkor meg azért vagyok szomorú, mert ilyen hülyeségekkel töltöm az időt. Mármint az alvás nem hülyeség, a sorozat  nézésre vonatkozik ez inkább.

Na de szóval a nyaralás. Már jópár éve nem volt olyan igazi, nagy nyaralás az életemben. Na de az idei felért vagy 3-mal, mert pont 3 helyen voltunk, egy kéthetes, autós roadtrip keretein belül, amit ráadásul én szerveztem, és egészen remek választásaim voltak, mint menet közben kiderült.

Az első állomás Olaszország volt, a Cinque Terre. Annyira szép volt, és olyan jól esett, hogy mászkáltunk, hajóztunk, vonatoztunk, közben időnként fürdőruhára vetkőztünk, csobbantunk, megszáradtunk, majd mentünk tovább. Igaz, egy hullám miatt elestem a bokáig érő vízben, és egy kő pont ánuszon talált (ezt a jelenetet érdemes elképzelni, elég vicces), de hát ez a legkevesebb. Mese az a hely tényleg.

A második, mondhatni fő állomás Korzika volt, amit komppal közelítettünk meg. Már a kompot is imádtam, az óriás, mesefigurás hajót, aminek a fedélzetén volt csomó kávézó, és Spirótól a Fogságot olvastam közben. Korzika meg aztán tényleg maga a csoda, a természeti szépségeivel, hegymászással, patakban fürdéssel, meg azok a tengerpartok, úristen, gyászfolyamat volt otthagyni. Jövőre is akarok menni, vagy oda, vagy Szardiniára.

A harmadik állomás Toscana volt, ami amúgy Korzika után nem volt a legjobb döntés. Sokkal jobban értékeltük volna Korzika előtt. És most felpofozom magam, de akkor is így volt. Baszott jó volt az is persze, például amikor kószáltunk egy szőlődombon, és behívott egy bácsi a konyhájába bort kóstolni, és becsíptünk és vettünk csomó bort. Meg azok a kaják. Meg a táj. Meg az olaszok.

Most nem tudom, mit várjak, talán a havat, az olyan jó. Azt is várom, hogy ne esőben, sötétben, közvilágítás nélküli utcákon kelljen sétáltatni a kiskutyát.

 

Ittatél

2018. november 19. - chillog

Most nézem, a hárommal ezelőtti bejegyzésem tavasszal készült, arról, hogy mit szeretek a télben, azzal a céllal, hogy majd novemberben elolvasom, hogy jobb kedvre derüljek. Viccesen elbeszélgetek magammal, és így, hogy nem emlékszem erre, csak miután elolvastam, tényleg olyan, mintha valaki mással beszélgetnék. Ijesztő is kicsit.

Tény, hogy elindult az őszi műsorstruktúra, sőt, a Survivornak már vége is, viszont van csomó egyéb néznivaló, pl. most ismerkedtem meg a Bojack Horsemannel, ami olyan kellemesen beteg, hogy egyelőre imádom. Nem beszélve a Narcosról, meg még ott van a listámon egy évadnyi Black Mirror, meg csomó minden.

A kerti munkák tökre elhúzódtak az enyhe idő miatt (ej, nekem semmi se jó), pl. most szüreteltem le a "maradék" 8 kiló szőlőt, meg füvet is nyírtunk a hétvégén.

Szóval belevágunk a télbe. Azért nem mondom, hogy maradéktalanul lelkes vagyok. Bár a kiskutya örül, mert neki most van pont jó idő. Fáradhatatlan.

 

 

Impróláv

2018. április 25. - chillog

Még azt is akartam mondani, hogy visszaszerettem az impróba. Volt előadásunk, ami elég jó volt, és igazából már nincs olyan, hogy ne lenne legalább elég jó. Persze nem csak ez a mérce, hanem az érzet, és megint fel tudok benne oldódni. És imádom azt a közeget, az embereket, a szellemiséget, ami ott van.

Rég

2018. április 25. - chillog

Azta, most nézem, hogy több mint egy hónapja nem írtam. Ilyenkor nehéz folytatni, mert nyilván nem írom le, mi történt az elmúlt 6 (?) hétben, meg egyáltalán.

Persze megint sok minden van, például nyár, meg egymillió kerti munka, amit ötszázezerig élvezek is, és gyönyörűek voltak a tulipánjaim, nárciszaim és jácintjaim, és most virágzik a meggy-és körtefa, meg az orgona, és virágillat van nálunk, és heti 2x nyírjuk a füvet, és felástam a veteményest, ami vagy 10 négyzetméter, és iszonyú jó stressz levezetés + fullos edzés, és elültettünk uborkát és cukkinit, és készülnek a paradicsom palánták, de ígérem, idén nem lesz 100, de még 50 sem, okosabbak vagyunk, mint tavaly.

A kiskutya kész van a melegtől, pedig többnyire rövidszőrű (keverék mivolta itt is szembetűnő, hogy testrészenként jelentősen változik a szőrhossz, pl fenéktájon és hónaljban határozottan hosszú neki), és nemhogy liheg, hanem zakatol 2 perc labdázás után, és kattogva megy inni, és 3 percen át folyamatosan lefetyel, majd elfekszik. Nehéz élete van, na. És ma reggel, mikor elköszöntem tőle, ráfeküdt a lábfejemre. Borzalmasan cuki egy lény, de azt pl. nem tudja, hogy kamerán látjuk, hogy mit csinál napközben a lakásban, amikor egyedül van - emiatt ádáz arccal ugrál a kanapén, ahová amúgy tilos neki felmenni.

 

10 dolog, amit szeretek a télben

2018. március 12. - chillog

 

Most már tényleg tavasz van, de emiatt el is kezdtem nosztalgiázni a tél után, hiszen mindig az kell, ami épp nincs, ugye. Na nem, de azért van pár dolog, amit most leírok, hogy novemberben vissza tudjam olvasni, amikor elkezdek kétségbeesni a tél közeledtén.

  1. Mandarin. Amikor kifog egy jó (értsd: mag nélküli, lédús, édes) szériát az ember, és egymás után tömi magába, lelkiismeret-furdalás nélkül. Összefutott a nyál a számban.
  2. Ritkább szőrtelenítés. Egyrészt hidegben lassabban nő a szőr, másrészt kevésbé mutogatjuk a hónaljunkat, lábunkat, mint nyáron.
  3. Kevesebb test-para. Az előző gondolat folytatása. Elkerülhető a fürdőruházás, előkerül a poncsó. Könnyebb elbújni, ha olyan a hangulatom épp. Alkalomadtán hajmosást is lehet odázni sapka viselésével, ami szintén csodálatos.
  4. Nincs folyamatos FOMO (fear of missing out). Nyáron ugye annyi a program és a lehetőség, hogy ha elmegyek valahová, azzal jó eséllyel mondok le valami másról, így óhatatlan a lemaradok-érzés. Télen nincs ennyi opció, és az ember nyugodt szívvel tud otthon maradni úgy, hogy azzal nem kell offolnia semmilyen meghívást, koncertet, kihagyhatatlan bulit.
  5. Őszi-téli televíziós műsorstruktúra. Kint szar az idő, sötét is van, és nyugodt szívvel rá lehet csúszni valami jó kis napi trash sorozatra. Nekem tavaly a Survivor segített, hogy túléljem (hehe) a korai sötétedést.
  6. NINCS több kerti munka. Nincs mit gyomlálni, nyírni, metszeni. Ki se kell nézni, ha nem akarok. (Kivéve, amikor havat kell lapátolni.)
  7. Apropó, a HÓ. Én mindig örülök neki, és tényleg kicsit átrendezi a dolgokat, amikor kifehéredik minden. Úgy látom, a többség csak simán jó kedvű lesz tőle egy időre.
  8. Pénztalálás a téli ruházatban. Ezres a télikabát zsebében. Haladóknak: öteurós a sínadrágban. Esküszöm, elteszek idén direkt, úgysem fogok rá emlékezni jövőre (talán tavaly is ezt csináltam, csak nem emlékszem?)
  9. Ünnepek. Nem mondom, hogy ez mindig fenékig tejfel, de legalább sosem dolgozom ilyenkor, és más sem, aki amúgy baszogatni tudna. Na és persze a dec. 30-i előszilveszteri buli, ami az ultimate megoldás számomra a szilveszteri nyomor megelőzésére.
  10. Műhó dekoráció! Ezt magyarázni sem kell. Hóember az ablakon.

Itt a tavasz dagad a f

2018. március 08. - chillog

Egyébként pedig kurvára nem menekülhet már sokáig a tavasz! Érzem, hogy októberig jó lesz most. Kitaláltuk, hová megyünk nyaralni, és ezerszáz éve nem nyaraltam külföldön/vízparton/új helyen/szép helyen/2 hetet egyszerre, de most ez mind megtörténik egyszerre, és nem tudom, hogy bekkelem ki júliusig. Korzikára megyünk, fuckyeah. Előtte pár nap Cinque Terre, utána pedig pár nap Toscana, mikor érünk már oda???