A kutyus kezd rafkósodni. Pl. reggel már erősen sejtette, hogy otthon lesz hagyva, és konkrétan elém állt, hogy ne menjek. Bökdösött is, meg elém tette a mancsát. Aztán nem akart bejönni az előszobába, ahová addig szoktam becsukni, amíg kiállok a kocsival. Holnap más taktikát kell választani.

Amúgy nagyon rossz otthagyni, full lelkiismeret-furdalásom van. Olyan cuki, meg puha, meg selymes, meg okos, és nagyon szeretne velem, velünk lenni, mi meg ott hagyjuk egyedül. Persze abból neki sem lesz bárányos táp, ha mi is otthon szaladgálunk vele a kertben.