Tudom, most megint kicsit egysíkú vagyok, hogy mindig a kutyáról írok. Na de az imprót már úgyis biztos kezdtétek unni.  

A kutyus szépen alakul. Kicsit feszült, és nem lehet tőle 3 méternél messzebb menni (wc-re menni pl. problémás), de talán lassan kialakul a bizalom. Egyelőre elég engedelmes, de szerintem el fog kanászodni, ha egy kicsit jobban megnyugszik. Most még nagy összerezzenő bajnok, a hirtelen zajokra, mozdulatokra bármikor felriad és ugat. 

Adtunk neki nevet, de közben mintha mégis hallgatna a régire, szóval kicsit bizonytalanok vagyunk ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy mégis marad a régi név, nem tudom. 

Sikerült rávenni a játékra: az eldobott tobozért óriásiakat ugrálva fut (lehet, hogy van benne egy kis jack russell vagy nyúl), sőt, vissza is hozza, és oda is adja, hogy újra eldobjuk. Mikor először láttam, tökre meghatódtam, hogy kezd előjönni belőle a játékosság. 

Amúgy kb. térdig ér a kutya (a feje teteje), de simán, elegánsan, légiesen felugrik a kb. 1 méter magas beton támfalra. Gondolom, ennél sokkal magasabbra is tudna ugrani. 

Ami nehézség, hogy napközben kint van egyelőre, és tüzel, és bár mi azt gondoljuk, hogy a kerítésünk áthatolhatatlan, minden kutyás ismerősünk azt mondja, hogy ilyenkor a kan kutyának nincs olyan, hogy áthatolhatatlan kerítés. Márpedig kiskutyákat nagyon nem szeretnénk.

Amúgy pedig köhögök mint az állat, és ez a 2. megfázós betegségem 1 hónap alatt, szóval szeretnék jól lenni. Élénken, fitten, hogy tudjak sportolni meg ilyenek. Átköhögöm a szép őszi napokat.