3.

chillag

After pride

2017. július 10. - chillog

Na, hát én igazán jól éreztem magam a Pride-on. A felvonulás vidám volt, egymilliárd ember, köztük egy db bőrbugyis (nem tanga!) fiú, meg egy tűsarkús fiú, akit eléggé sajnáltam, mert én egy métert sem tudnék ilyen cipőben megtenni, nemhogy ennyit. Jó volt, hogy nem volt mindenhol kordon. A rendőröknek szopás volt, mint megtudtam, mert ide-oda vezényelték őket (mivel, hogy legyen kordonmentes rész is, közvetlenül a vonulás előtt változtattak az útvonalon).

Tökre nem féltem, semmi rossz érzés nem volt, max annyi, hogy jé már vége is, és most egy évig nem lesz?

Kaptam "love is love" szövegű, szivárványszínű lemosható tetkót, és még mindig rajtam van, ebben jöttem dolgozni. Kezdek átesni a ló túloldalára, asszem :) bár amíg a főnököm (50 körüli, vallásos pasi) lájkolja instán a pride-os fotómat, addig tán nincs gond.

A Rainbow party olyan szempontból jó volt, hogy volt sok ismerős, és mellesleg kiderült, hogy kb. mindenki (35-40 közötti, értelmes, sikeres emberek) kurvára ki van égve és unja a melóját, de bele van kényelmesedve és/vagy felmond a semmibe. Mondjuk lehet, ez azért is van, mert nem túl gyakran szülnek a leszbikusok (sajnos), így nincs az, hogy harminciksz éves vagy, és babázol pár évet, aztán meg mindent átértékelsz, mert gyereked van. Szomorú ez valahol.

Amúgy pedig a meleg fiúkkal az a baj, hogy nagyok és kigyúrtak és nem annyira udvariasak a lányokkal, azaz kurvára lökdösődnek és összepréselnek a bárpultnál. (Tisztelet a kivételnek.)

A bejegyzés trackback címe:

https://chillag.blog.hu/api/trackback/id/tr9512653931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása