Nna hát a tegnapi előadás összességében jól sikerült. Azt tudom, hogy a többiek ügyesek voltak. Sajnos eléggé blackoutos az a rész, amikor én voltam a színpadon. Alig emlékszem. Ezzel az a baj, hogy egy ilyen zavaros káosz van a fejemben, hogy vajon hogy ment. Nem tudom, milyen voltam. Azt hiszem, közepes. Valahogy nem voltam boldog utána, nem éreztem azt a "töltést". És nem tudom, miért, és azt sem, hogy ez hogy lehetne máshogy. Meg hogy miért nem dőlök hátra és élvezem az életet egyszerűen.

Mondjuk a külsősök adtak visszajelzést, például a nagymamám szerint én voltam a legszebb és legaranyosabb a színpadon.

Apro nagymamám. A tegnapi előadásban ezek merültek fel, többek között: szadomazo, vibrátor, szopóálarc, latexruha, "kiveszem a golyót a szádból", "jól áll ez a kurvás nővérke jelmez". Kicsit izgultam, hogy mennyit ért ebből, és mit fog gondolni. De asszem, annyira nem értette, legalábbis nem adta jelét, és eléggé ragyogott a végére. 

Anyukám szerint is ügyes voltam. A csajommal jobban tudtuk ezt boncolgatni, hogy ő mint néző miket látott, meg aztán az imprós arcokkal is, akik látták, és a végére lettek konstruktív észrevételek.

Annyit lehetne még fejlődni ebben. Tök jó lenne. Közben meg érzem, hogy nem vagyok kiemelkedő, és akkor meg minek csinálom. A középszerűség kiábrándít, nem motivál.