Apropó impró.

Volt egy tök érdekes helyzet. Olyat játszottunk, hogy 2 ember van a színpadon, és "most" felszólításra az egyik mond egy mondatot, ami a jelenet kezdő mondata lehetne (bármit, ami eszébe jut), a másik pedig, pontosan ugyanakkor, elkezd végezni egy fizikai cselekvést. Pl. A játékos mondja: "Kiviszem a szemetet." B játékos ugyanakkor pedig elkezd mondjuk fésülködni. Ez tart pár másodpercig, majd jön a következő "most", és akkor csere van, aki az előbb mondatot mondott, az most csinál valamit; aki pedig csinált, az most mond valamit. Na és ez így megy, gyorsan pörögnek a mondatok és a cselekvések, és a tanárunk az egyik tetszőleges mondat-cselekvés párnál nem kéri a következőt, hanem azt mondja, hogy "mehet a jelenet", és akkor folytatjuk, mindenki maradva annál, amit elkezdett.

Na és én azt a mondatot mondtam, hogy "Nagyon szeretlek", a cselekvő párom (egy másik lány) pedig a szája elé tette a kezét mint cselekvés (lehet, hogy én picit előbb mondtam, és erre volt ez reakció félig tudat alatt - ilyen van, de ez lényegtelen). És akkor ebből kezdtünk játszani, és ő még egy olyan instrukciót is kapott, hogy örüljön annak, amit én mondtam. És akkor kialakult egy ilyen leszbikus udvarlós jelenet, amibe én tökre bele tudtam állni (eddig szörnyen zavarba jöttem az ilyen felállástól), a másik játékos viszont teljesen lefagyott, és semmit sem tudott kezdeni a helyzettel. Viszont a zavara illett a jelenetbe, ezért összességében egy hiteles és szép jelenet lett - volna, de a végére a csaj konkrétan mondta, hogy neki ez nem megy, és leült. 

A csoport egyik tagja, aki nézte, rögtön mondta, hogy én biztos fiút játszottam. Erre a tanár (szintén leszbikus amúgy) kérdezte, hogy azt játszottam? Egy pillanatra éreztem a kísértést, hogy mondjak igent, de aztán mondtam, hogy lány voltam. Tanárunk mondott pár vicceset, miszerint hát igen, ilyen is van, meg hogy 2 tinilány, nincs is ennél szebb (ő ilyen félig out, és ennek megfelelően mond dolgokat, amiket ért aki ért), meg hogy hát igen, ez ilyen tabu döntögetés, ez is kell néha.

Nekem tök elgondolkodtató volt, hogy miért reagálnak így, aztán arra jutottunk (tanár&én), hogy nem látnak ilyet egyszerűen az emberek, kb. nem tudják, nem jut eszükbe, hogy ilyen is van. Szóval valszeg kell néha leszbi jelenet, valamint a kiállás a hétköznapokban, hogy lássák, hogy a normális (mármint én, hehe) emberek is lehetnek leszbik. Érdekes na.

Az impró pedig az élet maga. Ha még nem mondtam volna.