Kaptam anyukámtól egy könyvet "Tiszta öröm - a rendrakás művészete" címmel. Azt gondoltam elsőre, hogy ez valami önismereti dolog lesz. Rakjunk rendet az elménkben, szeressük magunkat, legyünk boldogok stb.
Aztán megláttam, hogy a cím alá odaírták: "képes útmutatóval". Itt már gyanús lett a dolog, és amikor találomra felütöttem valahol a könyvet, ezt olvastam: "szabálytalan alakú felsők hajtogatása", és alatta volt ehhez egy képes útmutató.
2 dolog merült fel bennem teljesen egyszerre:
1. Nekem az összes felsőm szabálytalan alakú!
2. Ez a könyv tényleg a rendrakásról szól.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy anyukám 35 évnyi masszív rendetlenségem után sem adja fel a reményt, hogy megneveljen. Egyrészt példás a kitartása, másrészt viszont ennyi idősen már nem valószínű, hogy ilyen drasztikus fordulatot vegyen az érdeklődési köröm.
Amúgy próbáltam nyitott elmével hozzáállni, de a következő tanács viszonylag hamar elvette a kedvem:
A ruhák selejtezésével kell mindent elkezdeni - eddig OK.
Fontos, hogy csak azokat a ruhadarabokat tartsuk meg, amelyek örömet okoznak - hát szoszó, például nájlonharisnya!
Aztán: úgy tudjuk eldönteni, hogy egy adott ruhadarab örömet okoz-e, hogy magunkhoz öleljük, és várjuk a testünk reakcióit, ami majd őszintén megmondja, hogy az adott ruhadarab ON vagy OFF. Ez már a WTF??? kategória - megvan, ahogy ölelgetsz egy fekete zoknit?? Smárolni nem kell vele?
Szóval azért megpróbálom végigolvasni, hátha ragad rám valami, meg amúgy lelkiismeretes gyermeke vagyok édesanyámnak. De zoknit ölelgetni NEM fogok.
